Szolgálati Közlemény:

várjuk a hozzászólásokat itt, a Zöldlombon! Csak hogy tudjuk. Miheztartás végett! :-)

(év végén kisorsolunk a Hozzászólók között egy értékes ajándékot! Bizonyám!)

(két régebbi kép, csak hogy:

Lássák, kérem, van ennek a gyereknek anyja!)

Dédával bandukolva

A nagy szél ellenére évadnyitót tartottunk a Vérhalom téri játszótéren! :-)

Itt épp Dédával (igen, kérem, ő a Dédi!) és Jóskabácsival ("dédpapával").

Lóci kapott egy hátizsákot, ami csak az övé és csak ő viheti. Akkor is, ha piszok nehéz. Tántorog, egyensúlyozik, dehát nehéz a nagyfiúk élete....

(A kép akkor készült, amikor a hátizsákban csak egy Paddington-maci csücsült. Erőlködni ugyan nem kell, de látszik, hogy naggggyon koncentrál!)

Épp alszik. Hát igen, kellett neki 6kor kelni..

Régi adósságom ez a kép, kb. egy hónapja készült abban a bizonyos kedvenc piros fürdőköpenyben! :-)

Nagyon vártuk már, és a levegőben már érezni egy kicsit :-)

A Tavasz első jele, hogy Lóci megkapta a soron következő -tavaszi- Böngészőt (a legnagyobb találmány az orrszívóporszívó óta 1-3éves gyerekeknek. képeskönyv, amit óóóóórákig lehet böngészni).

A fiúk persze azon nyomban fel is avatták, Lóci ma ezzel a kezében aludt el.

A téli és őszi példányoktól pedig könnyes búcsút vettünk néhány hónapra...

"...hogy pont olyan lesz, mint én,

ugyanolyan lesz, mint én..."

Lóci egyik kedvenc foglalatossága az ablakpárkányokon való ácsorgás és nézelődés. Félelmetes, de egyáltalán nincs se tériszonya, se veszélyérzete, hiába próbáljuk megmagyarázni, hogy az ablakot nem nyitjuk ki (ja, főleg a hatodikon...)! Arról nem is beszélve, hogy milyen művészi maszatokat hagy szerte minden ablakon, ami megcsillan (illetve pont NEM csillan) a felkelő nap fényében...

A történethez azért hozzátartozik, hogy a kép akkor készült, amikor a Dédáéknál a sirályokat vártuk (nem jöttek), akiket Anya (azaz Luca, azaz én...) is vártam néhány délutánon keresztül úgy öt-tíz éven át....

Ma a Mama szülinapi "zsúrján" voltunk, ott készült ez a gavalléros kép, ahogyan éppen leveszi Mamit a lábáról!

Maminak nagyon boldog születésnapot kívánunk!

:-)

(itt csak utólag)

millió puszi!

Lóci első hóembere!

Keddre jó sok hó esett, itt a hegyen szépen meg is maradt, mi pedig felavattuk!

Igaz, Lóci elég féltékeny volt... folyton a répa-orra fájt a foga (szó szerint). Végül testvériesen feleztek.

Na ja, akit éheztetnek otthon! :-)

Sajnos egy jó ideje már haldoklott az előző hasonló próbálkozásunk, úgyhogy -bár az újévi fogadalmak ideje már lejárt- megpróbálunk egy aktív oldalt üzemeltetni azoknak, akik szívesen olvasnak apró-cseprő ügyes-bajos édes-bús mindennapjainról! :-)

A Zöldlombról pedig annyit, hogy egyrészt első (és ezidáig egyetlen) családi fészkünk neve, ahova az esküvőnk után hazasétáltunk, ahol előszőr láttunk tripla szivárványt és ahová hazahozhattuk (zsákban) Lócinkat; másrészt az egyik kedvenc mese-darabunkban is szerepel a Zöldlomb, mégpedig valahol a csodás Maszat-hegy közelében....

Isten hozott!!!